Goethe: A kedves k�zell�te

R�d gondolok, ha nap f�ny�t f�r�szti
a tenger�r;
r�d gondolok, forr�s viz�t ha festi
a holdsug�r.

T�ged l�tlak, ha sz�l porozza t�vol
az �takat;
s �jjel, ha ing a kis pall� a v�ndor
l�ba alatt.

T�ged hallak, ha tomp�n z�g a hull�m
�s partra d�ng;
a ligetben ha n�ma csend bor�l r�m,
t�ged k�sz�nt.

Lelk�nk egym�st�l b�rmi messze v�lva
�sszetal�l.
A nap lemegy, csillag gy�l nemsok�ra.
�, j�ssz-e m�r!